A közönség bajnoka – filmajánló

Nem tudom, hol kezdjem, azt hiszem legjobb lesz, ha azzal, hogy elmondom, rég láttam ennyire jó filmet, mint a Vasököl (Real Steel). Bizonyára most vannak olyanok, akik itt be is fejezik a bejegyzés olvasását, olyanok, akik a megfogható realitás és álomtalanság hívei.

Ez a film messziről sem szól a realitásról, nem csupán azért, mert ultramodern robotok küzdenek egymással a ringben, hanem az események kimenetele miatt is. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy eredeti nyelvén, angolul néztem, így megmaradtak az eredeti szinkronhangok, melyek most sokat jelentettek. A poszteren található férfi a főszereplő, aki egy piti bizniszmen és még egy nyűgöt is kap a nyakára, miután egykori barátnője meghal, így a fia az ő gondozásában marad. Kettejük viszonya enyhén szólva sem felhőtlen, a szó szoros értelmében eladja fiát az édesapja.

Habár végig azt hisszük, hogy a hangsúly a robotokon van, vagy azon, ahogy ATOM tovább és tovább halad, ha átgondoljuk nem. Ez nem egy csupa akció, 12 éves Transformerrajongók filmje, ez egy családi film. Ugyan az apát és fiát a robotok hozzák össze, és még a legmeghatottabb pillanatban sem tudja kimondani, hogy szeretlek, mindannyian tudjuk, hogy ez így van.

Nagyon remélem, hogy a filmhez hasonlóan 2020-ban a való világban is megmaradnak ezek a valódi apa és fiú között érzelmek (már ha fogunk addig létezni ezen a földön … de ez más téma : P). A filmet ajánlom azoknak is, akiknek nem tetszett sem a Transformers, sem a Rocky, ez nem csak a kettő keveréke, ebben több van, mivel a végtelen akarat párosul leírhatatlan érzelmekkel.